Magnézium-citrát vagy magnézium-oxid? A legújabb kutatás eredményei

 

Magnesium Research 2019; 32 (3): 63-71

Az magnézium biológiai hozzáférhetőségének értékelése a magnézium-citrátból és magnézium-oxidból méréssel, vizeletürítés során magnéziumtelítettség esetén.

Tanja Werner, Martin Kolisek, Jürgen Vormann, Ivana Pilchova, Marian Grendar, Eva Struharnanska, Michal Cibulka

 

Vizsgálati módszer

14 egészséges férfi étrendjét öt napig kiegészítették 400 mg magnéziummal a szervezet magnéziumszintjét telítendő a teszttermékek bevétele előtt. 400 mg magnézium biológiai hozzáférhetőségét magnézium-citrátból (MgC; Magnézium Diasporal 400 EXTRA) és magnézium-oxidból (MgO; Magnézium Diasporal 400 EXTRA kapszulák) vizsgálták az egyszeri dózis beadása után a veséből történő magnézium kiválasztódás mérésével 24 órás vizelet és vérplazma ([Mg]p) vizsgálatával a 0., 2., 4., 8. és 24. órában.

 

Eredmények

A kiegyenlítési időszak tesztje

Az magnézium biohasznosulásának vizsgálata előtt a magnéziumraktárakat telíteni kell úgy, hogy ne legyen visszatartott magnézium a szervezetben, és a szupplementum esetleges többlete is végül kiürüljön a vizelettel. Az magnéziumállapot kiegyenlítési periódus optimális hosszának megtalálása érdekében a magnéziumkiegyenlítés hatékonyságát a 14 vizsgált személyt nyomon követték a vérplazma magnézium koncentrációjának ([Mg] p) meghatározásával a 0., 5. és 28. napon, mialatt napi 400 mg magnézium-citrát szupplementációt kaptak. A szupplementáció szignifikáns növekedést eredményezett (P <0,001) ([Mg] p öt nap után a [Mg] p 0d = 0,78 ± 0,05 mmol / L szemben [Mg] p 5d = 0,85 ± 0,06 mmol / L), és 28 nap elteltével ([Mg] p 0d = 0,78 ± 0,05 mmol / L, szemben a [Mg] p 28d = 0,83 ± 0,06 mmol / L) a nulladik nappal összehasonlítva. Ezenfelül szignifikáns [Mg] p csökkenés volt megfigyelhető az 5. és a 28. napi megfigyelés között (P <0,01). A teszt eredménye alapján az 5 napos magnéziumszint kiegyenlítési időszak bizonyult optimálisnak (1. ábra).

  1. ábra: A plazma Mg koncentrációja a vizsgált alanyoknál (n = 14) az 5. és 28. nap előtt és után a magnézium előterheléses / kiegyenlítési fázisban.

 

A biohasznosulás értékelése

Jelentős növekedést (P <0,05) figyeltek meg a teljes magnéziummennyiség ürítésében egyszeri MgC adagok bevitele esetén a kontrollhoz viszonyítva (6,60 ± 2,66 mmol versus 5,33 ± 1,57 mmol). A különbségek nem voltak szignifikánsak a kontroll- és a MgO csoport (6,02 ± 2,19 mmol), MgC és MgO-csoport között (2. ábra).

  1. ábra. A teljes magnézium ürítés 24 órás vizeletben mmol-ban szupplementáció nélkül (kontroll) és 400 mg egyszeri magnézium adag bevitele után, MgC és MgO formában.

 

A plazma magnéziumszintje szintén szignifikánsan magasabb volt a MgC-nál, mint az MgO-nál 4 óránál (P <0,05) és 8 óránál (P<0,05). Az alapszinthez képest az MgC szupplementáció szignifikáns növekedést mutatott a plazmában [Mg] minden időpontban, ellentétben az MgO-dal (1. táblázat).

  1. táblázat: A plazma Mg-koncentráció időbeli lefolyása az MgC és az MgO egyszeri adagolása után statisztikailag szignifikáns különbségekkel összehasonlítva a kiindulási értékekkel (0 óra időpont).

 

Összegzés:

Az 5 napos időszak optimálisnak bizonyult az magnéziumszint telítettségéhez. A magnézium-citrát magasabb biológiai hozzáférhetőséget mutatott a magnézium-oxiddal összehasonlítva. A vizelettel történő magnézium ürítést, mint a magnézium biohasznosulási vizsgálatok elsődleges végpontját érdemes meghatározni.

 

A teljes angol nyelvű tanulmány ide kattintva érhető el, angol nyelvű kivonatát pedig itt olvashatja.